1 fejezet! Létezik szerelem első látásra?

Iskolai napjaim mindig unalmasan teltek,de már csak egy hetet kell kibírnom a padok között! Az osztálytársaim  vidáman csevegtek a teremben,míg odakint borús idő volt,nagyon úgy nézett ki,hogy hamarosan esni fog! Az ablak mellett ültem és leláttam az udvarra,ahol a virágok a kis kertben ezer színben pompáztak,de érezni lehetett,hogy ők is hiányolják a nap sugarait.

- Hey Min Hwan! –kiáltott rám a legjobb barátom Seung Hyun.

- Ahh…  Mi újság? –eszméltem fel elmélkedésemből.

- Nincs valami jó kedved… - ült le az előttem lévő székre.

- Azon gondolkodom,hogy hol találhatnék egy állást.

- A nagybátyám bárjában felszolgálókat keresnek!

- Tényleg?- csillant fel benne a remény! 

- Ennyire dolgozni akarsz? Azt hittem egész nyárom bulizunk és csajozunk.

- Elköltöztem otthonról,gondoskodnom kell magamról! 

- Ahh tényleg…- fintorgott- Akkor ma megnézem a sose látott lakásodat is, aztán elmegyünk a bárba! 

- Ne várj túl sokat! 

-  Oké-oké,akkor add meg a címed! – sietetett.

 Felírtam neki egy kis cetlire és már ott is hagyott,mert kezdődött a következő óránk,ami olyan nehezen telt el,hogy minden percet óráknak éreztem. 

A nap szépen kisütött így hazasiettem,átöltözni. Egy fekete farmert vettem fel kockás inggel és sportcipővel. Alig hogy felöltöztem már kopogtak is,tudtam,hogy csakis Seung Hyun lehet az így kikiabáltam neki:

- Nyitva van,gyere be! – már nem volt kedvem neki ajtót nyitni,inkább gondosan beállítottam a hajam.

Láttam amint felmérően tekint körbe a lakásba.

- Mondtam,hogy nem nagy szám! 

- Hmm… Nem is olyan rossz kis lakás. - dörzsölgette az állát,majd elnevette magát komolyságán.

- Nem áll neked jól a komolyság. -  mosolyogtam.

- Tudom! –nevetett!- Egyébként Country bálba készülsz? –mutogatott le-fel az ujjával.

- Omo! Miért? – néztem végig magamon.

- Csak azért,mert nagyon kockásra vetted a figurát! 

- Nagyon gáz? Átöltözzem?- indultam volna a szekrényemhez.

- Nem az! – mondta fenn hangon. - Csak szívatlak! Menjünk már! – nevetett.

A bár két buszmegállóra volt a lakásomtól,egy nagy lépcsőn kellett felmenni,ahol egy pici teraszra értünk fel,neon táblán világított „Crow” .

- Lehet nem látszik,de ez egy nagyon felkapott hely! 

- Ebben a kis eldugott utcában?

- Nem kell minden jó helynek a központban lennie! 

- Igazad van… oké! – ismertem be.

Ahogy beléptünk,mindenhol a fekete és a fehér uralkodott. Ízlésesen kialakított bárpult fekete-fehér kockás csempével és végig tükörrel. A bárpulttal szemben egy kis színpad volt,a színpad előtt asztalok és székek,fehér terítővel letakarva. Seung Hyun magabiztosan mozgott az épületben,úgy gondoltam nem először jár itt,mivel még a csaposnak is intett. Átmentünk az egész épületen egy apró kis irodába,ahol az asztalnál egy harmincas éveiben járó férfi fekete atlétában ,farmerban és egy inggel a derekán dohányzott. És még én aggódtam a ruházatom miatt,ahogy a férfira néztem már csak az olaj hiányzott volna az arcáról és le se tudta volna tagadni,hogy autószerelő. Hosszúkás haja hátra volt kötve,de így is a fele a szemébe lógott. Így hogy nem én vagyok a legrosszabbul öltözött a teremben,kissé önbizalmat adott.

- Sziasztok srácok! Mi járatban? –huppant bele a székébe és keresztezve az asztalra tette a lábát.

- Hallottam,hogy kilépett az egyik felszolgálód,arra gondoltam,felvehetnéd a legjobb haverom! 

- Elkéstetek fiúk,egy hete felvettem egy felszolgálót! 

Nem látványosan,de letörtem.

- Ha lesz üres hely,rád gondolok kölyök!- állt fel a székből és oda jött elém.

- Choi Min Hwan vagyok! Örvendek! 

- Az én nevem Song Jung Min! És most várjatok meg míg átöltözöm!- bement egy másik helységbe,gondolatom szerint a mosdóba és a nyitott ajtó mögül kiabál.

- Hogy hogy dolgozni akarsz? Nincs iskola? 

- Egy hetem van még a suliból,azután valahol muszáj dolgoznom! – Kiabáltam neki én is.

- Gyertek,körbe vezetlek benneteket! – jött ki a fürdőből,és mint aki átváltozott,a haját leengedte,fekete farmert és fekete inget viselt. Alig 3 perc alatt el tudott készülni,és szinte tökéletes öltözéke volt…

Elindultunk utána,és ő folyamatosan beszélt hozzánk!

- 5 éve nyitottam a bárt,azóta sok törzsvendégre tettem szert. Nappal étterem,este bár és mindenki megtalálja a kedvére valót! Minden pénteken Karaoke est és szabadúszó zenészek is szoktak fellépni. A fiatalok nagyon szeretnek ide járni hétvégenként,nem lesz nektek rossz,ha néha benéztek! –kacsintott ránk.

- Ahjusshi! – kiáltott rá a pultban lévő emberre! – Már megint leitta magát? Ki van rúgva- ordította – Te meg fel vagy véve. -  ordította az arcomba,meglepettségemben ugrottam egyet. Ennyivel hagyott ott minket én meg csak pislogtam utána a számat biggyesztve.

- Ez most komoly? – néztem Seung Hyun-ra!

- Amit ő mond az mindig biztos!  Gyere! –intett a fejével és bementünk az irodába.

- Hyung? –tértünk vissza az irodába.

- Mit mondtál hogy hívnak? 

- Choi Min Hwan! 

- Nos Min Hwan, jövő hét péntek ,7 óra! Ne késs el! Nincs egyenruha,de nehogy ide gyere valami  szakadt rongyban! 

- Attól nem kell félni! Az utolsó hajszála a helyén szokott lenni! 

- Kuss már! – oltottam le.

- Akkorra elkészül a névtáblád is,és most tűnés,mert nekem nem ártana dolgoznom is,nem érek rá óvó bácsit játszani!

Az egy hét gyorsan eltelt és már a bárhoz tartottam,ahol Seung Hyun már a pultnál ülve várt rám,bámulva a színpadot,ahol felbőgött a zene majd vele egy édes angyali hang. A színpad szélén ült egy lány és egy nagyon szomorú szívhez szóló dalt énekelt. Nem tudtam róla levenni a szemem,mintha a világ lelassult volna körülöttem és magába szippantottak volna a hangok! Közeledtem Seung Hyunhoz,de nem tudtam levenni a szemem a lányról,aki végig kristálytisztán énekelt. A hangja olyan hatással volt rám,hogy szinte már fájt.

- Whhoooo!- tapsoltunk a dal végén.

- Ő a mai előadó? – néztem Jung Min-re.

- Nem,ő az alkalmazottam. - Meglepettségemet próbáltam leplezni ahogy a lány odajött hozzánk.

- Ő itt az új munkatárs!- mutatott rám.

- Choi Min Hwan vagyok! – hajoltam meg kissé.

- Sa Na Mi vagyok! Dolgozzunk keményen! –billentette félre a fejét és mosolygott rám angyalian.

- Ühm! – nyögtem ki! 

- Ő fogja neked megmutatni a dolgokat! – ütögette meg a vállam a főnököm.

- Mehetünk? –kérdezte a lány és én csak bólogattam.

- Ugye tudod,hogy nincs egyenruha?

- Igen! 

- De ezt kötelező felkötni! –akasztott le két fekete kötényt egy fogasról!

- Kösd fel,ha nem használod,akkor akaszd ide vissza a mosást én fogom elrendezni úgyhogy ne aggódj miatta! 

- Rendben! –bólintottam.

Első dolgunk,hogy a raktárból,ami itt van! –ment be egy fehér ajtón. - Kihordjuk a ma esti italokat.

Fel akart nyúlni a felső rekeszért!

- Majd én! –léptem elé és levettem a ládát.

- Köszi! –mosolygott.

- Kérdezhetek valamit?- néztem rá a lábával a kezemben.

- Attól függ mi az!? 

- Ilyen szép hanggal,miért épp itt dolgozol?

- Te miért dolgozol itt? 

- Mert nincs más lehetőségem!?- néztem rá az egyik szemem becsukva,ő meg csak mosolygott azzal „Az én helyzetem is pont ugyan ez” nézéssel,amire csak bólogattam.

- Most én kérdezek! Mond csak Min Hwan,hány éves vagy? 

- 20 múltam! 

- Omo! Értem!  Ne haragudj,hogy megkérdeztem! 

- Semmi baj! Én kérdeztem előbb.–mosolyogtam rá. 

- Jól áll ha mosolyogsz! – mosolygott,én pedig elszégyelltem magam.

- És aranyos vagy,mikor elpirulsz! 

- Ritkán kapok idegen lányoktól ennyi bókot! 

- Ahh,nem… én nem… - rázta a fejét a keze kíséretében.

- Semmit nem rétek félre nyugi! – raktam le az utolsó ládát is.

- Oké! Ezzel megvolnánk! – csapta össze a tenyerét.

- Most pedig elmegyünk a névtábládért,mert mindjárt nyitunk! – így elindultunk az irodába.

- Főnök Min Hwan megkaphatja a névtáblát? – felkapta és felém dobta,elkaptam és bámultam a kis táblát amit az ingemre csipeszeltem! 

- Akkor készen állsz az első éjszakára? 

- Szerintem azon már túl van! – mondta Jung Min.

- Ahh…- pirult el Na Mi- Én nem úgy gondoltam! 

- Persze hogy nem! Ajshh Hyung,ne beszélj hülyeségeket. - sziszegtem neki kimeresztett szemekkel,de ő csak hangos hahotázásba kezdett ,hangja betöltötte az egész irodát. Fejünket rázva fordítottunk neki hátat és elmentünk.

- Ne haragudj,én nem úgy értettem…- tördelte kezét a lány.

- Tudom! Semmi baj! De Hyung elég nagy idióta.

- Igen,néha kicsit zizi…- nevetett Na Mi  kislányos csilingelős nevetése zene volt fülemnek.

- Ugye tudod,hogy a pultban leszel? 

- Gondolom!

- Pár este és beleszoksz! 

- Voltam már csapos pár estére,meg a suliban is volt már hozzá szerencsém,annyira nem idegen…

-Szuper!

Amint kinyílt a bár ajtaja a tömeg elég gyorsan megtöltötte a termet,oly annyira,hogy megállásom sem volt a pult mögött,és elég nehéz volt Na Mi pörgését beérnem! 

- Huhh… szusszanjunk egy picit! – Ült le a pult másik oldalára velem szemben.
- Na hogy tetszik?
- Ha azt mondom,hogy tetszik elhiszed? – kacsintottam rá.
- hmmm…- tette az ujját a szájára és zümmögött. - El! –vágta rá hírtelen rám mutatva,majd elnevette magát. - Kitudja mikor zárunk… Nem vagy fáradt?
- Nem vagyok az,és különben is ahjumma szirén hangja akkor sem hagyna aludni,ha akarnék. - mutattam a színpadon lévő nőre,aki véleményem szerint a Macskákból adott elő egy darabot. Na Mi a színpadra nézett,majd rám és hangos nevetésbe kezdett.
- Vicces vagy!
- Igyekszik az ember! –rántottam vállat kisfiúsan.
- Kis gazember! – vágta hozzám az oldalán lógó törlőruhát.
- Miért???- nevettem rá.
- Ezzel veszed le a lányokat a lábukról!
- Mivel ?
- Ezzel a kisfiús viselkedéssel és ezzel a nevetéssel.
- Nem csináltam semmit.
- Gyere csak közelebb! –intett nekem,közelebb hajoltam hozzá,persze csupa piros arccal,de csak elkapta a fülem és az egyik asztal felé fordította a fejem,ahol két lány bámult engem,majd integetni kezdtek.
- Ahh… de ciki…
- Mi? –mosolygott rám,odafordítottam a fejem,túl közel volt az arca a nagy barna szemeibe el lehetett veszni. Hátrahúztuk a fejünket.
- Nem ismerem őket,nem intek vissza!
- Azok a Noonák,velem egykorúak lehetnek és vendégek nem halsz bele…
- Annyi idős Noonák,mint te? Idősebb vagy nálam?
- Igen! –nevetett! - 3 évvel.
- MOA? - emeltem fel a hangom meglepetten. - Fiatalabbnak nézel ki!
- Ezt bóknak veszi Noona!- állt fel- De ideje dolgozni is… Integess. - billegtette az asztal felé a fejét. Odanéztem még mindig engem bámultak. Intettem nekik,és még egyszer visszaintettek. Na Mi-ra néztem,aki vadul mosolygott rám. Az este olyan gyorsan elment,és Na Mi is ,még annyit sem tudtam neki mondani,hogy „jó éjt”.
Hajnali 3 elmúlt,mikor hazaértem és gyorsan ledobtam magam az ágyra. Akarva akaratlanul is Na Mi mosolygós arca lebegett a szemem előtt. Alsó ajkamat harapdálva gondolkodtam el,hogy:
Vajon létezik szerelem első látásra?