MIN HWAN POV: Az önsajnáltatásomat mellőzve próbáltam túltenni magam a dolgokon és pozitívan felfogni az egészet.
„ Legalább boldog.”
Bár a szívem összetört és nagyon nehezemre esett minden,mégis elindultam a munkahelyemre,mert attól még, hogy reménytelenül szerelmes vagyok,nem áll meg az élet.Több mint egy órát késtem és Seung Hyun már a megkeresésemre akart indulni.
- Azt hittem már világgá mentél.
- Mondtam,hogy bejövök!
- Minden rendben?
- Miért ne lenne? – sétáltunk be a raktárba.
- Hát… tudod…- vakargatta a fejét.
- Majd megbeszéljük,de most dolgoznom kell. - kötöttem fel a kötényt és indultam ki,a bárban ahol Na Mi és Jung Min is meglepődve néztek rám. Nagy mosoly keretében mentem oda hozzájuk.
- Bocs,hogy késtem,elaludtam…- mondtam.
- Láss munkához! 10 perc és nyitunk! –parancsolt rám a főnököm mosolyogva. Én is mosolyogtam rájuk és elvonultam a raktárba lepakolni a holnap reggeli árut az étteremnek. Már egy ideje pakolhattam,de próbáltam kikapcsolni minden gondolatomat…
- Tedd azt le! – mutattam a ládát cipelő Na Mi-ra és kikaptam kezéből.
- Vigyáznod kell magadra és rá is! –böktem fejemmel a hasa felé.
- Nem halálos beteg vagyok Min Hwan!
- Nem,de babát vársz és most nagyon kell magadra figyelni.
- Igen…- mondta lehangolóan.
- Ez nem tűnt valami boldognak! Nem vagy az?
- Pedig az vagyok! – mosolygott.
- Jól viseled?
- Aránylag jól! –bólogatott.
- Még nem is gratuláltam!- vakartam a fejem. - Szóval… Gratulálok! Remélem boldogok lesztek! – mondtam végül a számat harapdálva.
Hírtelen elkezdett zokogni,nem tudtam,mi tévő legyek,megijedtem,mert nem tudtam az okát. Az arcát a tenyerébe temette és úgy sírt. Bár szerettem volna megsimogatni a hátát,és a kezem el is indult,de ide-oda tétovázott,mert nem mertem hozzáérni.
- Na Mi? Ne sírj! Mi a baj? –hajoltam hozzá közelebb.
- Min Hwan…- szipogott tovább. - Én annyira sajnálom.
Ekkor vettem észre,hogy ez a szituáció nem csak nekem,de neki is nagyon kényelmetlen és mondhatni fájó.
- Nincs semmi baj! –akarva-akaratlanul is átöleltem. A hajának édes illata volt,beszívtam magamba,hogy örökre emlékezzek rá,mert az járt a fejemben,hogy ez az utolsó alkalom,hogy átölelem őt. Mint a mágnes úgy vonzott magához,de muszáj volt elszakadnom tőle.
- Minden rendben lesz! –mosolyogtam rá és visszatértem a dobozaimhoz,mert már ő sem sírt,csak megtörölte az arcát és ő is visszament dolgozni.
A nap fárasztó volt,rengeteg vendégünk volt és sok mindent a helyére kellett pakolni. Nagyon elfáradtunk így most is pihentünk egy picit az egyik asztalnál a műszak végén.
- Miért nem vitték még el a hangszereket? –tömtem magam egy kis apró sós süteménnyel,mivel egész nap nem ettem semmit.
- Két hét múlva fellép egy amatőr zenekar,akik ma álltak össze.
- Ma? –néztem rá,miközben vadul rágtam a kis kekszeket.
- Ühüm! –zümmögött összezárt szájjal. - Benne vagytok?
Hírtelen abbahagytam a rágást és a bambán néztem rá. Egy szó nélkül tértem vissza a csemegémhez és a hasamra vettem a tálat. A többiek tovább pislogtak rá értetlenül,nem mintha nem értettük volna,inkább nehéz volt felfogni.
- Benne hát! –vágta rá Seung Hyun,bár nem vártunk tőle mást.
- Na Mi?- nézett rá Jung Min.
- Én?- mutatott magára.
- Te vagy az énekes! –mondta!
- Nem is tudom,nem vagyok az, az énekesnő típus,és lámpalázas is vagyok.
- Ezt mire alapozod? –csámcsogtam rá.
- Nem tudom,kevés az önbizalmam és túlságosan izgulok.
- Ezeket át lehet lépni. - mondta Jung Min.
- hát… megpróbálhatom! –mondta végül szégyenlősen.
- Min Hwan?
- Hmm?
- Vállalod a dobos szerepet? Már csak neked kell rábólintanod.
- Ah-Ah –mutattam az ujjammal nemet és folytattam tovább a rágcsálást.
- Szinte gondoltam!- tört le Seung Hyun.
- Egy feltétellel! - ledobtam az asztalra az üres tálat.
- És mi lenne az? – néztek rám pár másodpercig csendben.
- Hozzatok nekem enni,mert éhet halok.
- Máris hozom! –mondta Seung Hyun.
- Hagyd csak,majd én készítek! – mosolygott Na Mi és elindult a konyhába.
- Úgy látszik hamar túltetted magad a dolgokon. - mondta karba tett kézzel Jung Min.
Csak vállat rántottam és így feleltem:
- Nem mintha nem fájna,de túl kell magam rajta tennem valahogy! Nem mutathatom főleg nem Na Mi előtt. Soha többet nem fogok így szeretni senkit…- mondtam szomorúan. - Ha ő boldog én is boldog vagyok.
- Ohh dehogyisnem fogsz szeretni.
- Hyung! Te ezt nem értheted meg! Te halmozod az élvezeteket.– mondta Seung Hyun kuncogva,amin még én is elmosolyodtam.
- Aki megteheti!- rántotta fel az ing gallérját.
- Ohhh… - bőgtünk fel egyszerre.
- Jó étvágyat! –tette elém és én rögtön elkezdtem enni.
- Ahh… Isteni…- mutattam a hüvelykujjammal.
Olyan éhes voltam,hogy rögtön befaltam az egészet
- Akkor holnap korábban gyertek be ,hogy tudjatok gyakorolni.
- 6 körül bent leszek. - mondtam még teli szájjal.
- Rendben!
Ennyivel meg is beszéltük a rögtönzött banda ötletét,de akkor még nem gondoltunk bele mivel is jár ez az ötlet,ám másnap a hangszerek mögött:
- Mégis milyen zenét szeretnétek játszani?
- Na Mi hangja jobban popos,viszont ,a mi stílusunk az rockos. - magyarázta Seung Hyun.
- Mit szóltok egy pop-rock stílushoz? –kérdezte Na Mi
- Ki tudjuk azt alakítani? –kérdeztem.
- Egyenlőre úgy is csak feldolgozunk pár számot. - mondta Seung Hyun.
A 15 darab dal kiválasztása több mint egy órát vett igénybe a szövegeket és akkordokat kinyomtattuk az internetről,mégis nekem volt a legnehezebb dolgom. Hiába volt a fülemben a ritmus,nem találtam el a megfelelőt.
- Bocsi! –mondtam a fejemet vakargatva.
- Nem baj,de jobban utána kell néznünk. Várjatok! – ment le a színpadról és bekapcsolta a szóban forgó dalt. Kicsit pukkadtam ,mert Na Mi-nek volt igaza,nem jól csináltam,próbálkoztam,de a végén csak nem jött össze.
- Ahh feladom! – csaptam erősebben a dobokra. Majd eldobtam a dobverőket és a raktárba mentem felkötni a kötényem.
- Min Hwan?
- Mi van? –néztem hátra mérgesen,és akkor láttam,hogy Na Mi áll mögöttem.
- Ne haragudj,kicsit feszült vagyok.
- Semmi baj!- hadonászott a kezével,picit meglepődött. - Én csak meg akartam kérdezni,hogy a 6 óra az mindig jó neked?
- Igen!
- Akkor jövő hét péntekig minden nap 6-kor próbálunk. Lehet ,hogy néha picit késni fogok,de megpróbálok sietni!
- Ühhmm…- bólintottam.
Már jó ideje kinyitottunk,fáradt és dühös is voltam,a poharakat mosogattam,mikor leültek a pult elé.
- Mit adhatok? –kérdeztem.- Egy mosolyt kérek. - mondta a barna hajú nő a pult túloldalán.
- Mit? –néztem rá értetlenül,de végül elmosolyodtam. Zavarban volt,és nagyon aranyosan kereste a szavakat.
- Jung Bay vagyok! Pár hete találtam rá erre a helyre, és azóta is szívesen járok ide,mert felvidít a mosolyod. Nagyon aranyos vagy és vettem a bátorságot,hogy idejöjjek hozzád. Remélem nem veszed tolakodásnak.
- Igazán? –emeltem a számhoz a kezem egy kurta mosoly kíséretében.
Azt nem mondom,hogy nem tett jót a férfi büszkeségemnek egy szép lány bókja,de nagyon zavarban voltam.
- Choi Min Hwan vagyok! –mutatkoztam be neki.
- Megiszol velem egy italt Min Hwan?
- Sajnos dolgoznom kell. –mutattam körbe.
- Akkor nem bánnád egy kicsit a társaságom?
- Nem,nem bánom! – Mivel nem akartam udvariatlan lenni egy tőlem idősebb nőhöz,így elfogadtam a társaságát. Nagyon dekoratív nő volt,aki majdnem zárásig ott maradt velem és folyamatosan beszélgettünk,nagyon élveztem a társaságát,s mikor elbúcsúztunk észrevettem Na Mi –t ,aki minket néz,nem tudom mi ütött belém,talán provokálni akartam őt,de Bay-re mosolyogtam és elkísértem az ajtóig.
- Jól el voltál az este! – cukkolt Seung Hyun padló mosás közben.
- Bay-nek hívják és 6 évvel idősebb nálam.
- Hűű… Mindig is a Noonákra buktál, te kis nőcsábász. - hadonászott a felmosóval és kardozni kezdtünk vele.
- Nem is igaz! – nevettem és a nagy hadonászás közben egy puffanást hallottam,mosolyogva néztem a zaj felé,de mosolyom rögtön le is fagyott,ahogy megláttam Na Mi-t a földön.
- Na Mi! –dobtam el a felmosót a kezemből és odaszaladtam a földön ülő lányhoz.
- Jól vagy? – térdeltem le mellé ijedten.
- Csak ügyetlen vagyok,semmi bajom!
- Beviszlek a kórházba.
- Nem kell! – segítettem fel a földről.
- Mi van ha valami baja lett a babának!?
- Nem kell miattam aggódni Min Hwan! Tökéletesen vagyok! Menj vissza szórakozni. - vette le a kezem a karjáról.
- Most miért vagy mérges?
- Nem vagyok mérges-mosolygott rám,majd elment.
- Te is láttad,hogy mérges volt. - néztem Seung Hyun-ra miközben Na Mi után mutattam.
- Talán féltékeny! – kacsintott.
- Ne hülyülj,inkább fejezzük be a munkát. –kaptam fel a földről a felmosót.
- Tényleg túl tetted magad rajta? –támasztotta meg fejét a nyélen.
- Nem! –kezdtem el sikálni a földet.
- Akkor miért teszel úgy ,mintha semmi sem történt volna?
- Ha úgy teszek,hogy mind ez megtörtént az segít valakin?
- Nem. –rázta a fejét.
- Na látod,így kénytelen vagyok minden erőmmel azon lenni,hogy elfelejtsem.
